Megérkezett a programba a mozgás. Igen, még csak most és még most is csak részlegesen.
Merthogy nem, edzeni még NEM edzünk!
Egy speciális reggeli gyakorlatsorozatot mutattam meg Elenának a hét második felében, amely a pontos Diéta 2.0 csomagban részletesen leírásra/bemutatásra kerül majd természetesen. Itt most legyen elég annyi, hogy ez egy olyan rövid, légzésvisszatartással végzendő mozgássorozat, ami kifejezetten az úgynevezett zsigeri zsírállományt (azaz a belek közötti szövetekben lerakódott zsírt) segít lebontani.
Ezek a zsírok több szempontból is aggályosak. Egyfelől nagyon nehéz „elérni” őket, mivel kb. az utolsó zsírtartalékok, amiket elkezd lebontani a test. Másrészt a szervezet – kínjában – itt raktározza el azokat a méreganyagokat, amelyek a modern táplálkozásnak hazudott élelmiszeripari mérgezések (értsd: étkezések) révén jutnak be a testünkbe.
Ezen zsírraktárak csökkentése, lebontása tehát nem csupán esztétikai, hanem egészségügyi szempontból is erősen indokolt.
A technikát egy japán professzortól tanultam egy magániskolában, egy 2 éves képzés keretén belül, amelyen néhány éve részt vettem, s amelynek eredményeként ma is tagja a vagyok a prof által vezetett, immár intézeti működéssel (is) tevékenykedő csapatnak.
A klasszikus értelemben vett testedzéseket egyébként okkal nem kezdtük még meg.
Egyrészt a fokozatosság elve végett, amelyet nagyon sok diétázó hagy figyelmen kívül.
Ennek lényege, hogy egy olyan test, amely napi akár több ezer kalóriát vitt be már évek óta, és emellett nem végzett aktív mozgást, egyszerűen nem fogja jól tolerálni azt, hogy leveszed a kalóriabevitelt 1400-ra és ezzel pontosan egyidőben elkezded heti 5-6 alkalommal csúcsra hajtani. Sokszor láttam, hogy az ilyen test először „megrémül” és inkább raktározni kezd, mint zsírt bontani. Kicsit más a mechanizmus, de kb. ugyanaz a hatás, mint amikor túlságosan alacsonyra lőjjük a kalóriaszámot és a test „koplaló módba” kerül, azaz hiába eszünk kevesebbet, azt mindenképp igyekszik beépíteni a szervezet, mert úgy érzi, hogy baj van, nehéz a táplálékhoz jutás. Ezek a mechanizmusok persze alapvetően hasznosak, hiszen az elmúlt évezredek alatt a túlélésünket szavatolták bizonyos helyzetekben, ám a diéta szempontjából nyilván teljesen haszontalanok.
Ennek az enyhébb és gyakoribb verziója, amikor mindent igyekszik felhasználni a bevitt anyagokból a test, de a raktárakat nem mozgósítja. Ezeket a folyamatokat persze számos egyéb dolog is befolyásolhatja a genetikától kezdve az egyéni kalóriaigényig, de felesleges kockázatnak tartom mentálisan is „az egyből mindennek nekiesés” módszerét. A program nem véletlenül 90 napos, mindennek meg van benne a helye és ideje.
A másik, hogy fontos kihasználni a mozgásokban rejlő potenciált. Ha mindent egyszerre lövünk el, akkor nem tudjuk mindenből a maximumot kihozni sokszor.
Tény, hogy a kaja – kb. 70-80(!) százalékban felelős a sikerért a diéták esetében. De azért nekünk kell az a 20-30 százalék is, nem igaz? És ez bizony nagyon jól jön akkor, mikor már kicsit stagnálni kezd a kajával elért fogyás.
A harmadik ok pedig egyszerűen az, hogy ez a visszatartás általában segíti, hogy a diétázó pszichésen „kívánja” meg a mozgást, ki legyen éhezve már a sportolásra. Ez egy remek dolog és arra épít, hogy szinte minden diétás program együtt kezdi a mozgást a megváltoztatott étrend bevezetésével. De mi nem és ez már sokszor bejött: Elena is nagyon várja a mozgásos edzéseket, amik hamarosan el is fognak indulni.
Most azonban még „csak” ez a speciális légzőgyakorlatokkal egybekötött rövid, reggeli mozgássorozat lépett be Elena életébe mint „edzés” – viszont beszédes, hogy már ez is hozott izomlázat és súlycsökkenést számára.

A képen az Elena minden reggeli koránkeléséért felelős segédedzőm, Marcipán látható, amint gondosan felügyeli a reggeli mérlegelést, miután kitartóan “felnyávogta” a gazdáját.