A 90 napos program befejeződött – minden szempontból kimagasló sikerrel.
A rendelkezésre álló idő legvégére – de konkrétan a legutolsó napon – szépen becsúsztunk a megálmodott lélektani 70 kilogrammos határ alá.
Itt meg kell jegyeznem az igazságosság nevében, hogy ez az „éppenhogy” eredmény jó eséllyel az én hibám.
Leginkább azért, mert Elena fogyásának látványos lassulását túl természetesnek vettem. Mármint bizonyos értelemben véve az is, mivel mindig elindul a kilók vesztésében egy egyértelmű lassulás a kezdeti nagyobb tömegvesztés után (aminek java eleve a víz kiszorulása a testből). Viszont ebben az esetben sajnos figyelmen kívül hagytam, hogy ekkorra Elena már közel 10 kilóval könnyebb volt, ami tulajdonképpen hatással lehet az átlag kalóriaigényére is.
Sebaj, remek tanulság volt ez számomra (is) és az eredmény azért megszületett.
Ez pedig egy nagyon fontos eredmény, ez a tömeghatár volt az egyik legkívántabb cél és elértük.
Ezen a ponton akár be is fejezhetném ezt a posztot, de nem teszem, mert mintegy összegzésként megint fel kell hoznom, hogy Elena pszichésen is mennyit változott az egész program kezdete óta, illetve, hogy mennyire egyértelműen jár neki a dicséret a kitartásáért.
Azért, hogy amikor Nutellás kalács kakaóval a reggeli a 3 gyereknek, vagy éppen párizsi bundás csirke sült krumplival az ebéd, meg palacsinta a vacsora – amelyeket persze ő készít el nekik – akkor sem vette le a szemét egy pillanatra sem a célról!
Én sokszor száműzök minden édességet a környezetemből, ahonnan csak tudok, hogy a lehető legkisebb legyen a kísértés, ő pedig nap, mint nap dolgozott ezekkel a kísértésekkel. A kezében volt, érezte az illatát – sőt, kifejezetten ízletesen akarta elkészíteni, hogy a gyerekek jót egyenek ugye.
Mindezzel elsősorban azt akarom mondani, hogy az ő sikeres programja az egyértelmű bizonyíték, hogy nem számítanak a körülmények, kb. ha cukrász vagy is le tudsz fogyni, ha eléggé akarod.
A másik fontos említésre méltó változás azon kívül, hogy egy sokkal esztétikusabb testben élhet a program eredményeként Elena, hogy mennyire megváltozott lelkileg is.
Kiegyensúlyozottabb, energikusabb, és úgy összességében sokkal sugárzóbb lett, mint korábban. Továbbá a testi igényesség megjelent az érzelmi oldalon is. Megszakított például egy olyan kapcsolatot, amiről már korábban is érezte, hogy nem kapja meg benne azt, amire szüksége van, rájött és fel is vállalta, hogy ez neki kevés, ettől ő többet akar és érdemel is érzelmileg.
Na ez az, amiért annyira szeretem az életmódváltó programokat, hogy ha igazán jól csinálod, akkor az tényleg egy életmód VÁLTÁSsal jár együtt. Messze nem csak egy szuperkontrollált diéta az egész. Ez csak az eszköz, a belépő, de a hosszú távú végeredmény igazából egy összességében is sokkal jobb élet!
És ezért rakom én bele a módszerembe azokat az extrákat, amik másoknak talán furán hatnak (pl.: a szénhidrátok csökkentése mellett a glutén teljes megvonását a diéta egy pontjától, vagy a bio/paleo élelmiszerek alkalmazását a vegyszerezett mérgekkel szemben, stb.).
Pontosan ezért, mert ezek a változtatások nagyon mélyen sejtbiológiai és biokémiai szinten is segítik egy ember átalakulását a felszín alatt.
De nem is kell ilyen messzire menni. Hiszen már pusztán az, hogy képes vagyok negyed éven keresztül úgy élni, ahogy az elhízott, dagadt, igénytelen emberek jelentős része totál képtelen, már ez azt sugallja, hogy rendelkezem döntési joggal az életem felett. Hogy igenis sikeres vagyok, mert képes vagyok nap, mint nap átlépni a korlátaimat, a nehezebb utat választani ahelyett, hogy szarnék bele és a többiekkel együtt hazudnám be magamnak az olyan önáltató baromságokat, hogy el kell fogadnom magam olyannak, amilyen vagyok. Meg, hogy a párom így is szeret stb. – óh, hát persze…
…mert nem, nem kell, sőt nem is szabad elfogadnod magad olyannak amilyen éppen vagy, ha nem érzed úgy jól magad igazán legbelül!
Ettől vagyunk emberek, hogy választhatunk. A ragadozóknak muszáj ölniük, ez a kódolt természetük, ahogyan a növényevő állatok is csak növényekkel képesek táplálkozni, mert ez a fajuk természete.
De az ember más! Az ember dönthet. Dönthet, hogy egy magát elhagyó, megkeseredett tunya élőlény lesz, vagy egy béklyóiból felszabaduló, tudatos és erős életforma, amely valóban méltón nevezheti magát bolygója legfejlettebb fajának.
Te és én eldönthetjük, hogy mik leszünk.
És el is kell döntenünk.
Mivel minden nap egy döntés.
Ha vannak céljaid, egyszerűen nincs olyan, hogy nincs döntés!
Hiszen minden egyes cselekvés az életed során közelebb, vagy távolabb visz a céljaidhoz..!

(Ui.: aki most hiányolná Elena előtte/utána fotóit, annak mondom, hogy joggal teszi. Sajnos az idei december nagyon másként alakult, mint azt terveztem és ez a bejegyzés jóval később íródott meg – és még később került ki – mint szerettem volna. Aminek eredményeként sajnos nem presszionáltam időben Elenát. Úgyhogy így most a dupla program végén lesz majd látható hova jutott – mert természetesen a nagy ünnepi bejgli szezon után, január 4-én újra kezdünk vele is!)