Elena megérkezett, életmódot váltott.
Nem csupán azért, mert elkezdte sorra bezsebelni ebben a két hétben az elismeréseket az immár vitathatatlanul szemmel látható fizikai átalakulásáért. Nem csak ezért, bár ez nagyon fontos része a dolognak. Elismerés és üzemanyag a most következő finishre.
De itt ettől azért sokkal többről van szó. Arról is például, hogy Elena bár várja nagyon a végét ennek a programnak, nem csokiscsülök partival készül arra. Olyannyira nem, hogy már kilátásba helyezte, hogy szívesen nekimenne még egy 90 napnak januárban!
Ami nagyon remek ötlet, mert ott már abszolút egy megálmodott testért küzdhetne. A jelenlegi program kimozdította abból a formából, amibe sokáig bele volt kényszerülve, s amiből nem tudott eddig egy ponton túl továbblépni. Ez hatalmas lépés és ahogy már írtam az előző posztban, a program már most sikeres emiatt.
Azonban ez egyben fellebbentette a lehetőséget előtte, hogy egy olyan testet érhessen el, ami nem csupán a korábbi állapothoz képest lenyűgöző, hanem minden értelemben.
Szóval réérzett az ízére és a folyamatos sikerek és visszajelzések már elindították mentálisan abba az irányba, hogy elhiggye: nincs megállás, bármire képes.
És ez a legfontosabb pont itt. A legeslegfontosabb. Hogy mentálisan képes az ember megváltozni, mert bármily nagy közhely is, tényleg minden kurvára fejben dől el!
Ennek a fontos mentális változásnak már látható jelei is vannak esetében. És itt most nem arra gondolok, hogy külsőre sokkal jobb nő lett Elena. Hanem arra, hogy egy olyan személy, aki nem látja nap, mint nap, megjegyezte mennyivel kiegyensúlyozottabb most.
Ráadásul ez a személy egy tanárnő volt, aki – mint kiváló pedagógus – meglátta az összefüggést Elena harmonikus állapota és a hozzá járó legidősebb gyermekének szintén kiegyensúlyozottabb viselkedése között.
Mert bizony van. Az ilyesmi – különösen a családon belül és mégkülönösebben az anya-gyermek kapcsolatokban – ozmózissal terjed, megállíthatatlanul.
Vagy fél napot vigyorogtam, miután elmesélte ezt Elena.
Leginkább ezért csinálom.
Az ilyen pillanatokért.
S mikor ezen sorokat írom, az egyik legnagyobb mesterem, Shigeru Uemura Sensei tökéletesen idevágó szavai visszhangzanak a fejemben:
„Végülis az egyetlen dolog, amivel tényleg segítheted a közvetlen környezetedben élőket az valójában az, hogy te magad a lehető legjobban vagy. Semmi sem lehet ennél valódibb segítség..!”
